2011. május 15., vasárnap

Tihanyi kirándulás

Eljött a jó idő, meghirdettük az első kirándulásunkat, először közelre és úgymond könnyű terepre...A cél a Tihanyi félsziget majdnem körbejárása a hegygerincen, néhány csúcs érintésével, gyönyörű kilátással, kényelmes sétával... Mint utólag kiderült, ebből a kényelmes séta nem volt igaz...de hát én így emlékeztem erre, csak kifelejtettem az idő múlását és "...az idő megszépíti az emlékeket!" című közhelyes mondás igazságát...kaptam is érte a fejemre... :-)
Autókkal érkeztünk a Belső-tó fölötti parkolóba, aztán a zöld jelzést keresve belebotlottunk egy bio-piacba, ahol a pálinkától, a füstölt halon, -sajton keresztül a házi pogácsáig minden volt... Igaz a házi pogácsáért mi sem mentünk a szomszédba - hiszen nekünk volt jó Barbarics-féle, mint mellékelt képen is jól látható...
 





Ezután aztán már nem volt mese, menni kellett. Hegyre fel és hegyről le, de inkább úgy éreztük, hogy hegyre fel...
 






Persze voltak akik jobban bírták, és voltak akik kevésbé...délután már én is közéjük tartoztam... Hüvös időre készültünk, így aztán hamar lekerült rólunk a felesleges ruha.
 





Minden fáradtságért kárpótolt és minden leadott kilót megért az a látvány, amiben ha akartuk, ha nem, részünk volt, hiszen lépten-nyomon elénk tárulkozott a Balaton nyugati medencéje, a partok párába vesző körvonalaival, a vitorlások széltől megdőlő fehérségével, a naptól csillámló vízzel...és akkor még nem beszéltem a feléledő erdőről, a virágokról...
 
Egészen a Csúcs-hegyig bírtuk erővel, - fel a csúcsig - de innen már visszafordultunk Tihany belseje felé. Elég volt a hegymenetből, már csak lejtőt akartunk, meg pihenőt, na meg inni egy sört - alkoholmentest :-) - enni egy fagyit...de addig még volt hátra néhány kilométer...
 

Az erdőből kiérve már láttuk a falu tornyait, aztán a szőlőket elhagyva már a Belső-tó kékjét is...
Nem volt könnyű túra, annyira nem, hogy akkor úgy éreztem, én befejeztem a túrázást, soha többet eszembe sem jut ilyesmi...A régi "...nem szokta az ökör a szántást.." .mondás nagyon illett rám...
Jó hogy eltelt néhány nap azóta. Most már teljesen másképp látom a dolgokat...nagy élmény volt és alig várom a következő kirándulást. Vannak persze tanulságok is... :-)
Hát az első, hogy egy kirándulás-túrázás nem 'lóverseny'... Időt kell hagyni mindenre...látványra, pihenésre, beszélgetésre...
A második, hogy mindenkinek ismernie kell, hogy mire vállalkozunk...terepviszonyok, távolság, stb.
A harmadik, amelyik persze valószínűleg csak rám, mint a társaság senior tagjára vonatkozik, hogy csak annyit szabad tervezni, ami még az erőmből futja... :-)
Külön köszönet Tibornak a szenzációs képeiért, amiket így nézegetve újra lehet csodálni mindazt, ami(k) mellett csak úgy elmentünk...(oldalt a diavetítésben részletesen is...)