A 8.a májusban ül biciklire...legalábbis együtt...Több oka is van ennek. Azonkívül, hogy biciklizni jó, a helyzet az, hogy a kilenc gyerekből öt szinte soha nem teker, a többiek is ritkán, van akinek még kontrás bicaja van, van akinek nem Veszprémben van a biciklije, Dani meg, ha nem is a biciklit, de a kerekesszéket minden nap tekeri, szóval nem árt gyakorolni.
A fő ok azonban az, hogy már ötödik óta, mindig május végén megyünk osztálykirándulásra és mindig Velencére, ahol az egyik tanulónk családja felajánlotta erre a célra a nyaralójukat, először egy, majd két és most már három napra. Már tavaly is elvittük az iskolai bicikliket, aztán körbetekertük a Velencei tavat, és az idén is ez a tervünk.Így aztán hét közben elővettük a bicikliket és átnéztük őket, ahogy már tavaly is. Most csak egy belsőt és néhány csavart kellett cserélni, meg néhány féket beállítani.
Szombat reggel kivittem Danit, Virágot és Viki nénit Csatárra, ők vállalták, hogy főznek bográcsben valami finomat, mire az éhes kirándulók megérkeznek.
Kilenckor indultunk az iskolából, bicikliúton Nemesvámosig, ott a csárdánál jobbra mezei utakon Csatár felé fordultunk. Hétágra sütött a nap, az ég kék volt, mellettünk a méternél is magasabb rozstábla hullámzott, mint tenger a nagy szélben...és a biciklisek tudják...a szél mindig szemből fúj és hát most nagyon fújt...annyira, hogy mire 16 km után kiértünk a Csatári fennsíkra, a lejtőn az én 120 kilómmal nemhogy nem gurultam lefele, de még tekerni kellett a haladáshoz.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a múlt évi almádi biciklizéshez hasonlóan most is kaptunk egy defektet, de most szerencsére az utolsó kilométeren, az Ördögszikla előtti nagyon köves vízmosásnál. Innen Zámbor Andris önként átvette a defektes biciklit és tolta a célig...
A szembeszélnek megvolt az az előnye, hogy az a termetes őz, amire Anisz azt mondta, hogy:"Ott egy ló!", nem érezte meg a szagunkat és mi előbb láttuk meg , mint ő minket. Mondjuk nagyon így sem ijedt meg, csak kicsit meggyorsította a lépteit...A kőkereszthez érve láttuk a Csatári Búcsúra felvonult búcsúsokat, reménykedtünk, hogy tudunk ringlispílezni(körhintázni) egyet, de a nagy körhinta még nem volt üzemkész, így ez elmaradt.
Volt helyette viszont finom pincepörkölt, amit Viki néniék főztek, el is fogyott minden...Aztán játék, bújocska, napozás a 'parasztnapozóban'(talicska, ha valaki nem ismerné :-) ) Hogy mire jó még a talicska? Itt megnézhetitek...
Két hét múlva Velencén folytatjuk...
